A Bolyai-díj

Széchenyi-díjas gépészmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professzora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Szakterülete a dinamika, szerszámgépek rezgései, erőszabályozás robotokon, járműkerekek nemlineáris rezgései, valamint bifurkációelmélet és káosz. Nemzetközi szinten is elismert kutató, több mint 700 tudományos publikáció szerzője, számos monográfia és szakkönyv fűződik nevéhez.

Tagja az Academia Europaea és az Észt Tudományos Akadémiának, valamint több nemzetközi tudományos szervezet vezetőségének. Tudományos és oktatói munkásságát számos elismerés, köztük a Széchenyi-díj, a Szilárd Leó-díj és a Jedlik Ányos-díj fémjelzi. Találmányai között több hazai és európai szabadalom is szerepel. 2023-ban a tudományos élet kiemelkedő szereplőjeként elnyerte Magyarország legrangosabb tudományos elismerését, a Bolyai-díjat.

Szolnokon született, egyetemi és doktori tanulmányait Szegeden végezte. Jelenleg a University of Pennsylvania (UPenn) idegsebészeti osztályának adjunktusa, valamint a BioNTech vállalat alelnöke.

Nevéhez köthető a szintetikus mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalma, melyek nem csupán a 2019-ben kirobbant új típusú koronavírus elleni gyors védekezésben játszottak kulcsszerepet, de egyes tudósok szerint más betegségek elleni küzdelemben is áttörést hozhatnak.

Az erdélyi születésű, világhírű hálózatkutató az ELTE fizikus mesterképzése után 1994-ben a Bostoni Egyetemen szerezte meg tudományos fokozatát, jelenleg a bostoni a Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának vezetője és a Harvard professzora.

Nevéhez fűződik a skálafüggetlen hálózatok felfedezése, valamint a Barabási-Albert-modell megalkotása, ami leírja a világháló, a komplex anyagcsererendszerek és genetikai rendszerek szerkezetét. Tagja az Amerikai Fizikai Társaságnak, a Magyar Tudományos Akadémia és az Academia Europaea külső tagja. Eredményeit számos kitüntetéssel, többek között Prima Primissima díjjal és Neumann János-plakettel ismerték el. Számos népszerű tudományos bestseller szerzője.

É.Kiss Katalin a nyelvtudomány doktora, generatív nyelvelméleti keretben a magyar mondattan és a magyar nyelvtörténet kutatója.  Szakterületén mintegy 200 magyar és angol nyelven íródott publikációt jegyez. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének kutatóprofesszora és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Elméleti Nyelvészet Tanszékének tanára.

É. Kiss Katalin nemcsak nyelvészként tűnik ki a korábbi díjazottak sorából, de ő az első női díjazott is. 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2011-ben Széchenyi-díjjal ismerték el munkásságát, 2015-ben pedig Prima-díjat kapott. Hazai tudományos munkái mellett vendégelőadóként tevékenykedett már a Potsdami Egyetem Nyelvészeti Intézetében, ösztöndíjas volt Stanfordban, a Center for Advanced Study in the Behavioral Science kutatóközpontban, vendégtanárként dolgozott a Stuttgarti Egyetem Számítógépes Nyelvészeti Tanszékén és kutatási ösztöndíjasként tevékenykedett az MIT Center for Cognitive Science kutatóegységében.

Kutatócsoportjával azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a kórokozó más hatóanyagokkal szembeni érzékenységét egy baktérium alkalmazkodása egy meghatározott antibiotikumhoz. Jelenleg már rendelkezésükre állnak olyan antibiotikum-kombinációk, amelyek együttes alkalmazása jelentősen gátolja a rezisztens baktériumok kialakulását.
Ezekre az antibiotikumokra jellemző, hogy a más kutatók által már korábban leírtakkal szemben nemcsak más biokémiai úton kerülnek a sejtekbe, hanem az egyik útvonal gátlása által, mutációk sorozata révén egy másik, a baktériumok által átjárhatatlan út erősödik fel. Laboratóriumi körülmények között szinte minden általuk vizsgált rezisztens baktériumnak van egy "Achilles-sarka": egy másik gyógyszer, amelyre rendkívül érzékennyé válik.
A kísérletek során felvetődött a kutatóban, hogy ezek az antibiotikumok együttes alkalmazása egy újszerű terápia alapját képezhetnék. Az azonban még nyitott kérdés, hogy eredményeik mennyire általánosíthatóak, és hogyan alkalmazhatóak a gyakorlatban.
Munkájuk sikerességének egyik zálogának azt tartja, hogy számos szakterület - mikrobiológia, genomika, alkalmazott matematika - hazai és nemzetközi képviselőjével dolgozhatnak együtt.

Széchenyi- és Bolyai-díjas állatorvos, biológus, neurobiológus, agykutató. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, valamint az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) Celluláris Idegélettan Laboratóriumának alapítója és vezetője. A Bolyai-díj eddigi legfiatalabb díjazottja.

Agykutatóként főként az idegsejtek közti kapcsolatokkal és az információáramlások sejtszintű és molekuláris szintű feltérképezésével foglalkozik. A KOKI – amelynek munkatársa maga Dr. Nusser Zoltán is – hazánk legjelentősebb agykutató központja, intézményvezetője pedig a korábbi Bolyai-díjas Dr. Freund Tamás – így kijelenthető, hogy Magyarországon kiemelkedő az agykutatás, ami napjainkban jelentős mértékben két Bolyai-díjas tudósnak köszönhető.

Bolyai-díjas kémikus, biokémikus, az ELTE Szerves Kémia Tanszékének tanára, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Tudományos érdeklődése középpontjában a peptidek állnak, munkatársaival először mutatott rá, hogy a peptidek kvantumkémiai szerkezet-meghatározása milyen előnyökkel jár. Ő teremtette meg itthon a szaktudásbeli és technikai feltételeit egy hazai biológiai mágneses magrezonancia centrum létrehozásának.

Széchenyi- és Bolyai-díjas klasszika-filológus, a római és ógörög irodalom, ezen belül a költészet és az esztétika kutatója. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az első Bolyai-díjas, aki a társadalomtudományok képviselőjeként kapta meg az elismerést.

Dr. Ritoók Zsigmond épp annyira szereti magát tanárként aposztrofálni, mint tudósként. Kutatási területe a korai görög epika és dráma mellett az antik esztétikai gondolkodás, valamint az antikvitás továbbélése. Bár 1999-ben nyugdíjba vonult, de azóta is visszajár tanítani, és továbbra is publikál új kutatási eredményeket.

Széchenyi-nagydíjas, Bolyai-nagydíjas és Wolf-díjas matematikus. A Magyar Tudományos Akadémia és az amerikai National Academy of Science rendes tagja, 2006 és 2011 között az ELTE Matematikai Intézetének igazgatója, valamint 2014 óta az MTA elnöki tisztségét is betölti.

Dr. Lovász László a számítógép-tudomány világhírű kutatója, a kombinatorika, a gráfelmélet és az elméleti számítógép-tudomány szakértője. Legnagyobb eredménye, mellyel világhírnévre tett szert, az akkoriban húsz éve megoldatlan perfektgráf-sejtés bizonyítása. Emellett 1979-ben megoldotta az információelmélet egyik legnevezetesebb kérdését is, a Shannon ötszögproblémáját is. A megoldásban bevezetett számot azóta Lovász-számnak hívják.

Lézerfizikusként a Bolyai-díj mellett szintén elnyerte a Széchenyi-díjat is, a kettő közt épp tíz év telt el. A Magyar Tudományos Akadémia és a londoni Európai Akadémia tagja, hat éven át kutatott a göttingeni Max Planck Biofizika Intézetben, majd sok intézményben, így a kaliforniai UCI, a houstoni Rice és a svájci ETH egyetemen tanított is.

A lézerfizika és a femtoszekundumos optika kutatójaként új irányzat is fűződik a nevéhez, de jelentős szerepe van a lézerek szemészeti alkalmazásában is, valamint a szürke hályog lézeres műtéti technikájának fejlesztésének lehetőségeit is kutatja.

Széchenyi- és Bolyai-díjas informatikus. 2014-es halálát megelőzően a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Nagy Szent Gergely-rend birtokosa, a Leuveni és a Pannon Egyetem díszdoktora, az Academia Europae tagja, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára volt.

Munkássága a biológia és a számítógép-tudományok határán mozog, valódi szemet és fület helyettesítő bionikus protéziseket fejlesztett. Emellett a nevéhez fűződik a CNN-chip kifejlesztése, valamint a neurális hálózatok magyarországi kutatásának megindítása is. A hazai bionikai képzés megteremtőjeként tartják számon, aki fiatalok nemzedékeit indította el a világszínvonalú kutatómunka felé.

A Bolyai-díj első kitüntetettje Dr. Freund Tamás neurobiológus, számos szakmai elismerés birtokosa: 2005-ben Széchenyi-díjat, 2008-ban Prima díjat, 2011-ben pedig máig egyetlen magyarként Brain Prize díjat nyert Koppenhágában. Ez utóbbit az „agykutatás Nobel-díjaként” tartják számon. A kutató korábban az Európai Idegtudományi Társaságok Szövetségének elnöki tisztségét is betöltötte, jelenleg pedig az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára.

Szakterülete, mellyel nemzetközi hírnévre tett szert, az agykéreg működése. Különböző betegségek neurobiológiai kérdéseivel foglalkozik, úgy, mint epilepszia, oxigénhiányos agykárosodás, szorongás, Parkinson-kór. Brain Prize elismerését a memória-folyamatokban kulcsszerepet játszó agyi ideghálózatok feltárásáért kapta harmadmagával. Több mint kétszáz tudományos közlemény és tizenkét könyvfejezet szerzője vagy társszerzője.